A hajléktalanok száma 2005 és 2010 között csökkent, majd a trendforduló után egyre gyorsuló növekedés indult; a 2010-2014-es időszakban az érintettek száma 248 ezerről 335 ezerre emelkedett, és 2018-ra meghaladhatja a félmilliós határt - áll a szövetségi parlament (Bundestag) nagyobbik ellenzéki pártja, a Baloldal írásbeli kérdésére adott kormányzati válaszban, amelyet a Deutschlandfunk országos közszolgálati rádió ismertetett.
Németországban a hajléktalanság tág fogalom, "lakástalanságot" jelent; azt sorolják ebbe a körbe, aki nem rendelkezik lakásbérleti szerződéssel - azért nem a lakástulajdon a fő kritérium, mert a németek jellemzően bérelt lakásban laknak, és nem saját tulajdonú ingatlanban -, vagyis hajléktalannak számít mindenki, aki az utcán él vagy ugyan van fedél a feje felett, de az a veszély fenyegeti, hogy hajlék nélkül marad.
Hivatalos statisztikát nem vezetnek a hajléktalanság alakulásáról, a szövetségi szociális minisztérium által összeállított dokumentumban is csak a terület legnagyobb közhasznú egyesülete, a Lakástalanokat Segítő Szövetségi Munkacsoport (BAG) becslése szerepel. A szervezet legutóbbi, 2014-es részletes kimutatása alapján a többség férfi, de csaknem 30 ezer gyerek is van a hajléktalanok között.
A kormány válaszában kiemelte, hogy nagyon komolyan veszi a hajléktalanság ügyét. Álláspontja szerint nem az a legfőbb gond, hogy nincs elég megfizethető lakás, rendszerint egy sor "szociális, részben pszichoszociális" tényezőre, családi problémákra, szenvedélybetegségekre vezethető vissza a lakástalanság.
A Baloldal szerint a kormány téved, és nem hajlandó szembenézni a valósággal, nemtörődömségét a hivatalos statisztika hiánya is jelzi - fejtette ki Sabine Zimmermann, az üggyel a kormányhoz forduló Bundestag-képviselő. Szerinte társadalomszerkezeti tényezőknek, az alacsony jövedelmű, dolgozó szegény réteg szélesedésének és az alacsony lakbérű lakások növekvő hiányának tulajdonítható a probléma elmérgesedése. A Baloldal politikusa hozzátette, hogy jóval több szociális lakást kell építeni, és gondoskodni kell olyan szociális ellátórendszer kialakításáról, amely "megérdemli ezt a nevet".